Hany Istók alakváltozásai
Megjelenés éve: 2011.
Kiadó: Rábaköz-Hanság Turisztikai Egyesület — Fiatal Írók Szövetsége
Kiadás helye: Kapuvár—Budapest
Oldalszám: 352. p.
Sorozat: FISZ Könyvek 55.
Sorozatszerkesztők: Borbáth Péter és Szőllőssy Balázs
Szerkesztette: Kollár Árpád és Mészáros Márton
Megvásárolható:
Kapuvári Könyvesbolt, Kapuvár, Fő tér 6. Térkép és elérhetőség
vagy
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, Bajza u. 18. fiatalirok@gmail.com
"1749 tavaszán egy rejtélyes lényre bukkantak a Hanság mocsárvilágában, akit behoztak a kapuvári várba, és akit a hagyomány Hany Istóknak nevezett el.
Az elmúlt mintegy kétszázötven év során számos tudományos és ismeretterjesztő cikket, irodalmi adaptációt és művészeti alkotást szenteltek a hansági vadembernek, 2009 óta pedig Kapuváron Hany Istók Fesztivált rendeznek. A kötet ezt a gazdag örökséget rendszerezi és értelmezi, bemutatva, milyen interpretációk születtek Heinrich von Kleisttől kezdve Jókai Móron és Weöres Sándoron át Tőke Péterig. Az olvasás során feltárul az is, hogyan lett a vademberből a mocsár királya, bujdosó árva, darwini remekmű, matuzsálemi kort megért Pista bácsi, vagy éppen rocksztár és black metal hős."
Előszó
„Az angol nyelvű világban ma aligha él olyan ember, aki ne hallott volna a legendás Loch Ness-i szörnyről, arról a furcsa, félig mitikus élőlényről, amely a hiedelem szerint a legnagyobb skóciai tó félelmetes, sötét vizének mélyén lakik” – írja Tim Dinsdale az először 1961-ben megjelent Loch Ness Monster című könyvében. A Loch Ness-i szörny mesés alakja széles körben ismert, noha a rejtélyes tavi lény létezését „bizonyító” fénykép valójában fake, vagyis hamisítvány. Ezzel szemben a mi házi Loch Ness-i szörnyünk, Hany Istók valóságos alapjaira a kapuvári plébánia egykorú anyakönyvi bejegyzése utal, és a hagyomány a tavi szörnnyel szemben kerek történetet őrzött meg róla. Ennek ellenére Hany Istók alakja kevésbé ismert, jóllehet meglepően széles recepcióval és sokszínű olvasatokkal rendelkezik. Ez a kötet ennek a gazdag hagyatéknak a feltérképezése és értelmezésére vállalkozik, bemutatva a monda kialakulásának folyamatát, térbeli és időbeli elterjedését és az elmúlt kétszázötven év alatt fialt tudományos és ismeretterjesztő műveket, irodalmi adaptációkat és művészeti alkotásokat, bár nem (azaz nem) törekszik arra, hogy hiánytalanul valamennyit lajstromba szedje. A recepciótörténet (befogadástörténet) feldolgozása során a kötet hibrid módszertana néhol a történeti kutatás felé közelít, néhol filológiai és irodalomtörténeti megközelítésmódra hajaz, olykor pedig az irodalomelmélet terminusaival operál.
Habár az elemzés szintjén a 20. században több dolgozat is foglalkozott a legendaképződés folyamatával és a monda alakváltozataival, mind ez ideig nem született olyan munka, amely a Hany Istókról szóló korpuszt szisztematikusan vizslatta és beható részletességgel tárgyalta volna. A tudományos megközelítések közül Németh János 1914-ben megjelent Hany Istók története című kiadványa és Faragó Sándor 1970-ben napvilágot látott Mi lehet az igazság Hany Istók körül? című kötete igyekezett rendszerezni a Hany Istókkal kapcsolatos ismereteket, ugyanakkor megközelítésmódjuk részleges volt, csupán a recepció néhány elemére fókuszáltak. A Hany Istók-mátrixot eddig legrészletesebben vizsgáló Missuray-Krúg Lajos 1943-ban megjelent tanulmánya az értelmezés helyett gyakran csak a megemlítés vagy az idézet szintjén foglalkozott a fogadtatás egyes tételeivel, és a publikálás dátumából következően az újabb értelmezésekre és feldolgozásokra ez az írás nem reflektálhatott. A frissebb szakirodalomból Lukácsi Zoltán 2011-ben megjelent Hany Istók az írott források tükrében című tanulmánya a legalaposabban elemzi a 18. századi szövegeket, ugyanakkor olyan elméleteket is vizsgál, melyek a dolgozat címével ellentétben nem a korabeli „forrásokra” támaszkodnak.Úgy tűnik, a tudományos igényű megközelítések gyógyíthatatlan sajátossága, hogy rendszerint a hitelesség kérdését járják körül, vagyis azt a kérdést fürkészik, hogy a hansági mocsárvilágban élt vagy élhetett-e egy ilyen vadember. Magam ezzel szemben nem azt helyezem előtérbe, hogy „mi lehet az igazság Hany Istók körül”, a róla szóló irodalmat szövegnek fogom fel, és a történet funkcióira, továbbá arra kérdezek rá, milyen szélesebb irodalmi és kulturális perspektívába, tendenciákba ágyazható bele a monda, milyen toposzok, struktúrák kapnak benne szerepet.
Az első fejezet a történet alaprétegeként kezelt két anyakönyvi bejegyzés értelmezését helyezi tengelyébe, az ősszövegnek tekintett 1749-es keresztelési bejegyzést és a matrikula által megőrzött, 1788 és 1801 közé datált uradalmi jelentést. Ezt követően külön fejezet tárgyalja a magyarországi mondaképződés folyamatát a 18. század második felétől kezdődően nagyjából a cezúrát jelentő Névtelen vár című Jókai-regény megjelenésig, és bár az orális elbeszéléseknek természetükből fakadóan kevésbé maradtak fenn írásos nyomai, az írásos szövegek és a szájhagyomány a jelek szerint kölcsönösen alakították egymást. A monda elterjedéséhez, népszerűsítéséhez az ismeretterjesztő művek és a korabeli sajtóban megjelent tudósítások nagymértékben hozzájárultak, a 19. század elejétől kezdve számos folyóiratban mesélték és értelmezték újra, és ezzel együtt kanonizálták az egyes variánsokat, később pedig Hany Istók alakja a Kapuvárral és/vagy a Hansággal foglalkozó ismertetések úgyszólván elmaradhatatlan kellékévé vált. Ennek a fejezetnek a keretében tárgyalom azokat a Magyarországon íródott vagy magyarországi szerzőtől származó műveket is, melyek latinul vagy németül íródtak, és erre az időszakra nyúlnak vissza az első irodalmi adaptációk is.
Hany Istók idegen nyelvű fogadtatásának története a 19. század első éveitől kezdve szövegszerűen igazolhatóan már bizonyosan megindult, és meghökkentően gazdag irodalommal rendelkezik. Két fejezet foglalkozik a 19. századi nemzetközi visszhanggal, egyik a külhoni német, a másik pedig az angol nyelvű recepcióval. A publikációs formák zömét újságok, folyóiratok jelentik, de a fabula topográfiai munkákban és útikalauzokban is rendszeresen előbukkan. Ezek az idegen nyelvű írások Hany Istók titokzatos történetét az általános rendezőelv szerint a Hanság földrajzi leírásának keretében tárgyalják, melyben a természet és a hansági vadember elválaszthatatlanul egymásba olvad. A német nyelvterületen való tartós jelenlét nyomán német nyelvű regényben is helyet kapott Hany Istók alakja. A történet gyakran közvetítő nyelven keresztül szivárgott be az angol recepcióba, amely a szövegek kritikus tömege révén autonóm diszkurzust alakított ki magának. Az önlábra kelt angol fogadtatást mutatja Margaret Robertsnek az a Hanságban játszódó novellája, mely a magyar feldolgozásoktól függetlenül, Jókai klasszikus regénye előtt egy évtizeddel látott napvilágot. Az eddigiekből kiviláglik, hogy Hany Istók legendája mind itthon, mind pedig külföldön széles körű ismertségre tett szert. Ezért külön fejezet keresi arra a kérdésre a választ, mi magyarázza ezt a nagy népszerűséget, és az okokat szélesebb tendenciák felől igyekszik megragadni.
Hany Istók recepciótörténetének, irodalmi feldolgozásainak következő szakasza egyértelműen Jókai Mór klasszikus szövegéhez köthető. Az elsőként 1877-ben megjelent Névtelen vár c. regény nemcsak a szerzői névben rejlő tőkéjével járult hozzá Hany Istók mondájának terjesztéséhez. Jókai Mór regényének katalizáló hatása volt a magyar irodalomban, a 19. század végétől több novella, verses elbeszélés is érdeklődésének középpontjába állította Hany Istók figuráját és a történet a kanonizálás jeleként rendszeresen bekerült a különböző mondagyűjteményekbe is. Ezt az időszakot igyekszik feltérképezni a Jókai és az irodalmi apaság című fejezet. Külön egység dolgozza fel a huszadik század második felének szövegeit és irodalmi adaptációit, melyek egyfelől a történeti hitelesség, másfelől pedig a mesevilág felől ragadták meg tárgyukat. Tőke Péter tollából ekkor születik meg az első olyan regény, mely Hany Istókot főszereplővé emeli.
A feldolgozások zömét elsősorban irodalmi adaptációk képviselik, amely egyfelől azzal magyarázható, hogy egyes közlésformák csak később születtek meg (pl. film), másfelől pedig azzal, hogy a legutóbbi időkig más művészeti ágak terjesztési lehetőségei meglehetősen korlátozottak voltak. Ennek ellenére a történet más médiumokba is gyorsan utat talált, a Hany Istók a társművészetekben című rész a szobrokat, festményeket, grafikákat, fotókat, zenei és filmes adaptációkat, végül pedig a színház- és táncművészeti előadásokat veszi sorba.
A Hany Istók-névben rejlő potenciál vonzóvá vált kulturális termékek, programok, intézmények számára is, a Hany Istók mint márkanév című fejezet az elnevezés branddé konfigurálásából mazsoláz. Végezetül pedig a Kontextusok című rész tágabb keretbe igyekszik ágyazni a történetet. Egyfelől rokonlényekkel állítja párhuzamba Hany Istók alakját, ezt követően részint Vlagyimir Propp morfológiájára támaszkodva a monda struktúráját elemzi, végezetül pedig Michel Foucault bolondságról szóló írásai alapján értelmezi. A Függelék Margaret Roberts 19. századi angol nyelvű novelláját adja közre magyar fordításban. [...]
